Ha március 15-ről kellene beszámolót írni egy idegen népcsoportnak, valószínűleg minden mondatomat kérdőjel zárná. Sok megválaszolatlan kérdés övezi az ünnep fogalmát, és még több a nemzeti ünnepét, főként kisebbségi körökben. Én most azonban egyetlen kérdésre szeretnék választ kapni: Mit üzenne Kossuth Lajos most a magyaroknak?







valószínűleg elmondaná, hogy büszkék lehetünk magunkra, igazán.
A számlát mailben küldtem, szíveskedjék 30 napon belül kiegyenlíteni. Kossuth Lajos ügyvédi iroda
Nem kellett volna azt üzennem, hogy elfogyott a regimentem, s mindnyájan jöjjenek. Mert most ismét üzenhetek, hogy jöjjenek végre vissza…
O figyelmeztetett elore, h vigyazzunk, mert leesunk a lorol. Na, most nem jutna szohoz, szerintem…
Hat remélem valami ilyensmit mondana, ha igazán okos ember volt: ” Nem kelett volna fegyvert fogni, harcolni, ölni, kikérni magunknak, büszkélkedni, háborúzni…most már belátom…inkább festgetni, zenélni, verset írni, színházba járni, táncolni, szerelmesnek lenni, szeretni. Nem a magyaroknak kellett volna üzenjek, hanem szerte a világ vezetőinek, hogy hagyjuk a francba a háborús szellemet, mert nem szól semmiről, csak üzletről és hatalomról…” Remelem ezt mondaná….